New York - 3 nap

 

Las Vegasból rendezetten evakuáltunk. A szürke maci sapka ott maradt a szállodában, de más nem és egyébként mindenki utalta ( kivétel én ). Hívtunk Ubert. Kifogtunk egy tényleg aranyos fekete bácsit, aki sok mindent elmesélt nekünk New Orleansrol. Ha ezt nem outbound hanem inbound kapjuk, akkor könnyebb lett volna egy kicsit minden. Mindegy is, késő bánat.

Először is, hogy a Bourbon street egy tourist látványosság hely, drága és szar.

Yep az igaz. Aztán hogy a Gold nevű kerületben, ami nem a francia negyed, jobb és olcsóbb a kaja, és nincs annyi fű az utcán, hogy csak az utcai jelenléttől is betépsz.

( New Yorkban is legalizalt a fü / a kanabisz , de valahogy mégsem tünt betépve mindenki )

A New Orleans  - NewYork - La Guardia utat Jetblue-val repültük. Itt az volt a szabály, hogy  a mi jegyünkkel nincs carry on llaguage, fel kell adni mindent és max. a kézi pogyó maradhat. De legalább nem húztak le 50,-$ -ra, mint a Spiritnél.

A gép tele volt, az út 4 óra. Nem ettünk a gépen, mert mint közismert, a repülőn felszolgált koszt egy szar. Helyette nem volt Wifi, bár ezt ígérték. Azonban a Netflixrol letoltotttunk offline sorozatokat, amit meg lehetett nézni. Vodafone adatforgalmából tákoltam egy netet, így lett Uber, mert ahhoz kell net pl.

Az egész adat forgalom "ügy" gondos előkészítés után sem volt teljesen flex. Az angol Vodafone, napi 6.00,-fontért adja a teljes csomagot, és nem kér plusz pénzt az adatért, amíg az tart. 

Az iphone - hoz lehet venni e-sim adat kártyát a neten. A QR kód megjön azonnal és ez jó áron használható. Illetve mi elöször Holafly adat e-sim kartyat vettunk, na ez nem mûködött. Soha.

A tech support bár segitõkész volt, de megoldani nem tudta a probmémat, pénzt vissza nem adtak. Netto bukó 44,-$. Ezek után jött a MySim, 14,-$-ert 6 GB adat, gond nélkul felugrott az iPhone -ra és tobbé kevésbé a Telekom amerikai hálozatán kertesztül ment is.

Tudni kell azonban, hogy az iPhone bármennyi e-sim -et tud is tárolni, de csak egyet tud egyszerre használni ( meg egy fizikai sim kartyat ).

New York pont olyan mint 25 éve. Itt nem változott szinte semmi. Illetve. A régi nagy amerikai taxik, ahol plexi fal van a vezetõ és elsõ ulések és a hátsó ülések között, az már nincs, helyette hybrid autok vannak. Az utakra bicikli utak kerültek, itt döntõen Uber EAT futárok veretik elektromos kerékpárral. Külön érdekessége az itteni e-biciklinek, hogy inkább tünik robogónak, mert nem kell tekerni ahhoz hogy az elektromos rásegités müköidjön.

New Yorkban kegyetlen hideg vollt. Ennek okán beruháztunk Heninek egy kesztyüre és nekem egy csini New York feliratu sapkába, mert a Cowboy sapka hidegnek tūnt, bár rendkivüli hatással van a környezetre. :-)

Elsõ nap este kaja után kellett nézni.. A szálloda kicsi volt, de helyes. A 6. emeleti szobában addig toltam a fütést amig el nem indult. Itt a 6. szinten volt egy kávé automata, ahol az egész elcsesszet szállodából lehetett jönni kávérra, és meg lehetett mikrozni az olcsó de moslék elõre elkészitett junk foodot. A kávé gépnek is volt egy speciális funkcioja.. Latte eseten kb 20%-kal tobb kávét állitott elõ, mint a pohár mérete volt. Ebbõl az elsô alkalommal azonnal leforráztam magam, amikor a szobába probáltam vissza szállitani a kávét, késõbb csak romokat és kifolyt lattét hagytam hátra - bár férfiasan probáltam eltakaritani magam után.

Itt volt egy tetõ terasz, ahol enni  - inni lehetett, de az idõjárás miatt ez nem volt igazán népszerū.

Na elsõ nap találtunk egy olasz éttermet. Celeste. Bementünk, a tulaj mondta, hogy csak cash, de van egy automata itt nem messze.

Mondtam neki ha 100,-$ alatt lesz a számla, leszarom. :-) adjon enni.

1.5 hét után ettunk egy igazi lasagnat es a Heni egy paradicsomos gnoccit. 

Igazi udito pillanata volt, az amerikai gasztronomiai amokfutasnak.

Hetven valahany dollarbol megallt a vacsora. Alapvetoen Manhattenben reggeli 45-55,.-$, vacsora 70-80,-$. Persze vannak uber puccos helyek, ubber arakkal, de azokat kerulni kell.

Msnap felmerult a lehetosege a Szabadsag szobor turanak de mivel nem foglaltunk, ezt eldobtuk. Heleyette elmentunk a Time Squerre, meg a Central Parkba, meg boklasztunk a downtownban. 

Ugye az ilyen varosi turak egyik jellegzetessege hogy napi 10-12 km.t megyen az ember gyalog. Erdekes volt, hogy enni - inni mindenhol lehet, defoleg szart, de lehet talalni jo helyeket, Persze ovatosnak kell lenni, moslék burgerbe barhol bele lehet akardni.

Igy aztan el is telt valahogy a nap. Rohadt hideg lett valahogy igy napokozben, ugyhogy a Heni kapott egy kesztryut, en pedig egy fekete New York feliratu sapkat.

Igy sapka, kesztyu es a Grand Canyonban vasarolt sallal mar tulelheto volt a telin idojaras.

Az volt a terv, hogy este befoglaljuk a Szaoabsasg szobor turat, mert online olcsobb, nem kerunk hozza vezetett szarsagokat, mert hogy minek, reggel idoben felkelunk, es huss lemegyunk metroval a South Ferry allomasra. Ehhez meg kellett szerezni a tudast a metro jeggyel kaposolatban. Manhattanben kiterjedt 7/24 -ben mukodo metro halozat van, a tomeg kozlekedes jol szervezett, a buszok vagy hybridek vagy elektromoskak, forgalom szinte alig, dugo nincs, a levego minosege nagyon jo. Autot sokan nem tartanak, mert egy horror a parkolas meg minek.

Na szoval van a feltolotos kartya amiert rad tolnak 1.00,-$-at es a minmum 5.50,-$ a feltoltes az jo otletnek tunt. Vettunk ket ilyen kartunkat, tettunk ra penzt. Aztan mindenfele elokeszulut nelkul bementunk vele a platformrs es megallapitottuk, hogy onnan Eszak fele mennek a metrok. Mindez 2x2,75,-$-ert. Ujra. 

South Ferry - tan vagy 18 megálló.

Reggeli hianyaban eh gyomorra a South Ferry. Itt nem találtuk persze a mi kompunkat.

Mert persze nem pont ott volt ahol a Subway-bol kieszetlenkedtunk.

Volt a lépcsőn fent egy K-9 -es drog kereső ember, o irányított el minket igazan kedvesen.

A Statue of Libertyhez olyan biztonsági ellenőrzés van, mint a repülő téren.

Amikor ezen is túljutottunk, vettem egy hotdogot, ezt nem kellett volna, majd elindultunk a szigetre, ahol a no áll a fáklyával.

Persze ezen a szigeten is lehetett enni, de tele volt os kreten franciaval. Megnéztük a szobrot, és tovább mentünk az Ellis Islandra.

Az Ellis Island volt 1955 -ig a New Yorkba érkező emigránsok processzalo üzeme volt, kb. 60 évig. Hihetetlen tanulságos végignézni, ahogy az amerikai az 1900 -as évek légéléléjen kiépített egy komplett rendszert, folyamatokkal, ki outsourcoszta amit nehéz lett volna hogy maga megcsináljon, pontosan felodolgozott minden egyes menekultet. Évi több 100.000,- tol a csúcs évben 700.000 ,- emberel.

Rendszerben gondolkozott. Erőforrást allokalt, és pontosan rögzített, lekövetett mindent. Ehhez egyébként törvényi hatteret teremtett és a finanszírozas egy részét pl. rátolta a hajótársaságokra. Pl. a ki - outsource-olt napi 3-szori étkezést, :-).

Kegyétlenül átfázva elmentünk a Lincolnra, ott ittunk egy igazi kávét (!) és vissza szoktunk a szállodába felmelegedni.

Az előző napokból okulva nem akartunk későn vacsorázni. Heni azt találta ki hogy menjünk indiaiba. Később egyreszt amikor kiderült hogy az inidiai etterem szakacsa mexikói, másrészt amikor végig gondoltam van-e elég indiai bevándorló ahhoz hogy az indiai etterem jo legyen ( nincs ) , mar tudtam hogy hiba vo¡lt az indiai.

Itt azonban tudni kell, hogy abban a 3 varosban ahol mi voltunk, egységesen ugyanarra a megállapításokra jutottunk:

• a szar munkát a mexikói csinálja
• spanyolul legalább olyan jól el lehet boldogulni, mint az angolul
• a latin genetikailag nem hisztériázik mindenen, és ha valaki ugyanígy tesz, azt értékeli

Jet legem van. Innen folytatom.

Közben hazaértünk ...